A kínai gyógyászat által használt gyógynövények nem teljesen azonosak a nyugati fitoterápiában alkalmazottakkal. Valamennyi átfedés van közöttük, de alapvetően meghatározók a területi sajátosságok. A kínai gyógynövényeket ugyanis még akkor foglalták rendszerbe, amikor az emberek nem kívántak globalizálódni – úgy gondolom 5000 évvel ezelőtt erre sem indíttatása, sem eszköze nem volt elődeinknek. Azzal igyekezett mindenki boldogulni, ami a közvetlen közelében rendelkezésre állt. Így aztán az első keleti, Shennong Füvesember nevéhez kötődő gyűjteményben – ami egyébként még ma is a tudományuk alapművéül szolgál – a Kínában fellelhető növényi- állati- és szervetlen eredetű összetevők lelhetők fel. A gyógynövények a hagyományos kínai gyógyászatban egyenlők a gyógyszerekkel. Gyógyszer pedig lehet az úgyszintén természet adta kagylóhéj, macskakarom, vagy éppen gipszkristály is.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy ezek a szerek csak ázsiai népeknek valók!
Sajnos a nyugati gyógynövényekről a kínaihoz hasonló ősi tudásbázis nem áll rendelkezésre. A mi népi gyógyászatunkból nem maradt fenn teljeskörű rendszerező leírás, a modern fitoterápia tankönyvek pedig jellemzően a kémiai analízissel alkotóira bontott növényt elemezik. Az ősi kultúrák holisztikus szemlélete szerint azonban az egész mindig több mint a részek összege, emiatt aztán egy élő organizmust nemigen lehet a részekre bontása után kapott egységeivel teljesen megismerni, ámbár mindenképpen érdekes kapcsolódási pontokra világít rá ez a fajta felépítés.
A keleti gyógynövény- és recepttan rendszerezés egy olyan holisztikus szabálygyűjtemény, ami a nyugati gyógynövényekre is alkalmazható – ehhez azonban először be kell sorolni növényeinket a rendszer logikája szerint.
Manapság, ahogy a kínai orvoslás átlépte országának határait és világszerte ismert és alkalmazott tudomány lett, komoly kutatómunkák indultak a nyugati gyógynövények ilyen jellegű kategorizálására. Ez mellett a keleti gyógynövények európiai termesztése is egyre nagyobb teret nyer, ugyanis nagyrészüknek a mi klímánk is kedvez. Ezt nagyszerű dolognak tartom, mert meglátásom szerint annál kedvezőbb eset nemigen van, ha a közvetlen élettérben elérhető növényekkel gyógyul a beteg.
Amíg a kínai orvosnak a gyógyszer egyet jelent a gyógynövénnyel és a kúrák során kifejezetten gyógynövény receptúrákban gondolkodik, addig a modern nyugati orvoslás természetes gyógyszereket nem igazán használ és nem is tanít róluk az orvos jelölteknek. Minden bizonnyal ebben keresendő, miért nem érhető el manapság a nyugati orvoslással karöltött fogalmakat és működéseket leíró európai gyógynövény-rendszerezés és talán ez az oka, annak is, hogy manapság több erőteljes hatású növényünket mérgezőnek fogja fel a köztudat és tilos a fogyasztásuk. Ennek a hiánynak egy pozitív hozadéka, hogy a drogériákban is hozzáférhető gyógynövényeink fogyasztása veszélytelen és általánosságban egy lassabb folyamatban gyengéden harmonizálnak, ezért akár házipatika szerként használhatók.
A keleti gyógyászati logikában ezzel a felfogással ellentétesen általános szabály, hogy a gyógynövény kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg – ezért is minősülnek gyógyhatású készítményeknek a keverékeik. Alkalmazásuk körültekintést és gyakori kontrollt követel meg. Nem használatosak önmagukban ezek a gyógynövények, helyettük – általában többszáz éves – receptúrákkal dolgozik egy hagyományos kínai orvos. Így ki tudja használni az egyes összetevők reakcióját, amik által hol felerősítik egymás hatását, hol korlátozzák, harmonizálják, vagy éppen adott meridiánba irányítják egymást. A szervezet sokszor napokon belül reagál rájuk, mert az energetikai egyensúlyt dinamikusan mozgatják egyik végletből a másik felé.
Obermajer Anikó vagyok, a hagyományos kínai gyógyászat terápiás módszereivel dolgozom. Elsősorban aktív eszközöket kínálok neked a meridiánok kiegyensúlyozására.
A kínai gyógyászat által használt gyógynövények nem teljesen azonosak a nyugati fitoterápiában alkalmazottakkal. Valamennyi átfedés van közöttük, de alapvetően meghatározók a területi sajátosságok. A kínai gyógynövényeket ugyanis még akkor foglalták rendszerbe, amikor az emberek nem kívántak globalizálódni – úgy gondolom 5000 évvel ezelőtt erre sem indíttatása, sem eszköze nem volt elődeinknek. Azzal igyekezett mindenki boldogulni, ami a közvetlen közelében rendelkezésre állt. Így aztán az első keleti, Shennong Füvesember nevéhez kötődő gyűjteményben – ami egyébként még ma is a tudományuk alapművéül szolgál – a Kínában fellelhető növényi- állati- és szervetlen eredetű összetevők lelhetők fel. A gyógynövények a hagyományos kínai gyógyászatban egyenlők a gyógyszerekkel. Gyógyszer pedig lehet az úgyszintén természet adta kagylóhéj, macskakarom, vagy éppen gipszkristály is.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy ezek a szerek csak ázsiai népeknek valók!
Sajnos a nyugati gyógynövényekről a kínaihoz hasonló ősi tudásbázis nem áll rendelkezésre. A mi népi gyógyászatunkból nem maradt fenn teljeskörű rendszerező leírás, a modern fitoterápia tankönyvek pedig jellemzően a kémiai analízissel alkotóira bontott növényt elemezik. Az ősi kultúrák holisztikus szemlélete szerint azonban az egész mindig több mint a részek összege, emiatt aztán egy élő organizmust nemigen lehet a részekre bontása után kapott egységeivel teljesen megismerni, ámbár mindenképpen érdekes kapcsolódási pontokra világít rá ez a fajta felépítés.
A keleti gyógynövény- és recepttan rendszerezés egy olyan holisztikus szabálygyűjtemény, ami a nyugati gyógynövényekre is alkalmazható – ehhez azonban először be kell sorolni növényeinket a rendszer logikája szerint.
Manapság, ahogy a kínai orvoslás átlépte országának határait és világszerte ismert és alkalmazott tudomány lett, komoly kutatómunkák indultak a nyugati gyógynövények ilyen jellegű kategorizálására. Ez mellett a keleti gyógynövények európiai termesztése is egyre nagyobb teret nyer, ugyanis nagyrészüknek a mi klímánk is kedvez. Ezt nagyszerű dolognak tartom, mert meglátásom szerint annál kedvezőbb eset nemigen van, ha a közvetlen élettérben elérhető növényekkel gyógyul a beteg.
Amíg a kínai orvosnak a gyógyszer egyet jelent a gyógynövénnyel és a kúrák során kifejezetten gyógynövény receptúrákban gondolkodik, addig a modern nyugati orvoslás természetes gyógyszereket nem igazán használ és nem is tanít róluk az orvos jelölteknek. Minden bizonnyal ebben keresendő, miért nem érhető el manapság a nyugati orvoslással karöltött fogalmakat és működéseket leíró európai gyógynövény-rendszerezés és talán ez az oka, annak is, hogy manapság több erőteljes hatású növényünket mérgezőnek fogja fel a köztudat és tilos a fogyasztásuk. Ennek a hiánynak egy pozitív hozadéka, hogy a drogériákban is hozzáférhető gyógynövényeink fogyasztása veszélytelen és általánosságban egy lassabb folyamatban gyengéden harmonizálnak, ezért akár házipatika szerként használhatók.
A keleti gyógyászati logikában ezzel a felfogással ellentétesen általános szabály, hogy a gyógynövény kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg – ezért is minősülnek gyógyhatású készítményeknek a keverékeik. Alkalmazásuk körültekintést és gyakori kontrollt követel meg. Nem használatosak önmagukban ezek a gyógynövények, helyettük – általában többszáz éves – receptúrákkal dolgozik egy hagyományos kínai orvos. Így ki tudja használni az egyes összetevők reakcióját, amik által hol felerősítik egymás hatását, hol korlátozzák, harmonizálják, vagy éppen adott meridiánba irányítják egymást. A szervezet sokszor napokon belül reagál rájuk, mert az energetikai egyensúlyt dinamikusan mozgatják egyik végletből a másik felé.
Obermajer Anikó vagyok, a hagyományos kínai gyógyászat terápiás módszereivel dolgozom. Elsősorban aktív eszközöket kínálok neked a meridiánok kiegyensúlyozására.
A kínai gyógyászat által használt gyógynövények nem teljesen azonosak a nyugati fitoterápiában alkalmazottakkal. Valamennyi átfedés van közöttük, de alapvetően meghatározók a területi sajátosságok. A kínai gyógynövényeket ugyanis még akkor foglalták rendszerbe, amikor az emberek nem kívántak globalizálódni – úgy gondolom 5000 évvel ezelőtt erre sem indíttatása, sem eszköze nem volt elődeinknek. Azzal igyekezett mindenki boldogulni, ami a közvetlen közelében rendelkezésre állt. Így aztán az első keleti, Shennong Füvesember nevéhez kötődő gyűjteményben – ami egyébként még ma is a tudományuk alapművéül szolgál – a Kínában fellelhető növényi- állati- és szervetlen eredetű összetevők lelhetők fel. A gyógynövények a hagyományos kínai gyógyászatban egyenlők a gyógyszerekkel. Gyógyszer pedig lehet az úgyszintén természet adta kagylóhéj, macskakarom, vagy éppen gipszkristály is.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy ezek a szerek csak ázsiai népeknek valók!
Sajnos a nyugati gyógynövényekről a kínaihoz hasonló ősi tudásbázis nem áll rendelkezésre. A mi népi gyógyászatunkból nem maradt fenn teljeskörű rendszerező leírás, a modern fitoterápia tankönyvek pedig jellemzően a kémiai analízissel alkotóira bontott növényt elemezik. Az ősi kultúrák holisztikus szemlélete szerint azonban az egész mindig több mint a részek összege, emiatt aztán egy élő organizmust nemigen lehet a részekre bontása után kapott egységeivel teljesen megismerni, ámbár mindenképpen érdekes kapcsolódási pontokra világít rá ez a fajta felépítés.
A keleti gyógynövény- és recepttan rendszerezés egy olyan holisztikus szabálygyűjtemény, ami a nyugati gyógynövényekre is alkalmazható – ehhez azonban először be kell sorolni növényeinket a rendszer logikája szerint.
Manapság, ahogy a kínai orvoslás átlépte országának határait és világszerte ismert és alkalmazott tudomány lett, komoly kutatómunkák indultak a nyugati gyógynövények ilyen jellegű kategorizálására. Ez mellett a keleti gyógynövények európiai termesztése is egyre nagyobb teret nyer, ugyanis nagyrészüknek a mi klímánk is kedvez. Ezt nagyszerű dolognak tartom, mert meglátásom szerint annál kedvezőbb eset nemigen van, ha a közvetlen élettérben elérhető növényekkel gyógyul a beteg.
Amíg a kínai orvosnak a gyógyszer egyet jelent a gyógynövénnyel és a kúrák során kifejezetten gyógynövény receptúrákban gondolkodik, addig a modern nyugati orvoslás természetes gyógyszereket nem igazán használ és nem is tanít róluk az orvos jelölteknek. Minden bizonnyal ebben keresendő, miért nem érhető el manapság a nyugati orvoslással karöltött fogalmakat és működéseket leíró európai gyógynövény-rendszerezés és talán ez az oka, annak is, hogy manapság több erőteljes hatású növényünket mérgezőnek fogja fel a köztudat és tilos a fogyasztásuk. Ennek a hiánynak egy pozitív hozadéka, hogy a drogériákban is hozzáférhető gyógynövényeink fogyasztása veszélytelen és általánosságban egy lassabb folyamatban gyengéden harmonizálnak, ezért akár házipatika szerként használhatók.
A keleti gyógyászati logikában ezzel a felfogással ellentétesen általános szabály, hogy a gyógynövény kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg – ezért is minősülnek gyógyhatású készítményeknek a keverékeik. Alkalmazásuk körültekintést és gyakori kontrollt követel meg. Nem használatosak önmagukban ezek a gyógynövények, helyettük – általában többszáz éves – receptúrákkal dolgozik egy hagyományos kínai orvos. Így ki tudja használni az egyes összetevők reakcióját, amik által hol felerősítik egymás hatását, hol korlátozzák, harmonizálják, vagy éppen adott meridiánba irányítják egymást. A szervezet sokszor napokon belül reagál rájuk, mert az energetikai egyensúlyt dinamikusan mozgatják egyik végletből a másik felé.
Obermajer Anikó vagyok, a hagyományos kínai gyógyászat terápiás módszereivel dolgozom. Elsősorban aktív eszközöket kínálok neked a meridiánok kiegyensúlyozására.